A kommunizmus áldozataira emlékeztek a nagyatádi polgári szervezetek

Nagyatádról egyetlen éjszaka alatt 70 személyt, 29 családot hurcoltak el kényszermunkatáborba 70 évvel ezelőtt. Rájuk is emlékeztek. Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című műve is elhangzott február 25-én a múzeumkertben, a húsz éve avatott emléktáblánál. A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján a nagyatádi kitelepítettekre, jövőjüktől megfosztott egykori diákokra, a kisemmizettekre is emlékeztek, akiknek földjét, üzletét és házát is államosította az akkori hatalom.

Kovács Géza a helytörténeti visszatekintésben a gyerekfejjel vagonra pakolt kitelepítettek sorsát is megidézte, de Bertók László Kossuth-díjas költő nagyatádi éveiről és bebörtönzéséről is szólt. A Nagyatádi Kós Károly Erdélyi Kör, az ’56-os Szövetség Nagyatádi Szervezete, a Nagyatádi Jobb Közéleti Kör, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Nagyatádi Csoportja és a Nyerges Hagyományőrző Egyesület szervezésében azt a 2002-ben avatott emléktáblát koszorúzták meg a városi múzeum falán, amelyet húsz évvel ezelőtt a helyi kitelepítettek és leszármazottaik kezdeményezésére avattak.

„Nevezett eddigi lakóhelyéből való kiutasítása és új lakóhelyének elfoglalása közérdekből szükségessé vált.” – ennyi állt a határozatokban, amit bírósági tárgyalás vagy vádemelés nélkül hoztak meg. Kényszermunkatáborba kerültek teljes családok, 2-4 éves kisgyermekekkel, ahol fűtetlen, mennyezet nélküli házakba és istállókba helyezték el őket.

A megemlékezés végén Fiumei Éva és Kovács Géza előadásában hangzott el Illyés Gyula bolsevik diktatúra (és minden diktatúra) ellen íródott műve, az Egy mondat a zsarnokságról.